igen, még fürdőköpenyben, kómásan

2007, nomád tábor, egy átlagos reggel.

Míg a gyerkőcök napközben játszanak, mi állunk a vártán, és úgy sunnyogunk el, ahogy nem szégyellünk. Ellenben este eljön a mi időnk, hátramegyünk a gázüzemű tábori hűtőszekrényekhez, és előkerülnek a sörök, borok, rokonoktól-ismerősöktől beszerzett páleszok.

A dorbézolás után bevonulunk hálóhelyünkre, egy 1973-as szabványú honvédségi tisztisátorba, ledőlünk szalmazsákunkra, belebújunk hálózsákunkba. 

Mire jön a reggel, ezekben a felépítményekben percről-percre egy fokkal nő meg a hőmérséklet (aki volt katona ezt nem tudhatja, hiszen kilenc körül ők már sosem voltak a sátrukban), szinte elviselhetetlenségig fokozódva.

Én általában a végletekig kibírom, de nálam is eljön a pillanat, amikor már tarthatatlan. Ilyenkor kibotorkálok, és átmegyek a hadműveleti sátorból átalakított konyhasátorba, hogy a képen látható zombi testében még további egy-másfél órát agonizáljak.

(A helyszíni látvány valószínűleg több gyermek egészséges mentális fejlődésében játszott olyan szerepet, amelyet majd negyven körül bogoznak ki pszichológusaik kemény munkával.)

A kép torzít.

View high resolution

Rendben, van némi elmaradásom a mobilszolgáltató felé, de ez azért egy kicsit túlzás.

View high resolution

Idén május közepére esett az első balatoni fürdőzés. A kép, ellentétben a pillanatban rejlő, és erősen félrevezető, szabályszerű brékmozdulattal, épp akkor készült, amikor lábfejjel kívántam lemérni a víz hőmérsékletét. Mivel a stéghez korábban szorosan kapcsolódó fémlétra eltűnt tavaly óta, a mérés egyetlen lehetséges módja a stég szélére ülve belógatni valamilyen testrészt.

Egyszer úgyis kikerülne. (Mivel legalább egy, de annál veszélyesebben nonpíszi tumbásztárs ismeri a geléria elérési útvonalát.)

View high resolution

A kép kivételesen kilép a gpoyw kategóriából, és két, egyébként agyonfollowolt tumbászhuszárt mutat be egy meleg nyári estén.

View high resolution

Úgy hiszem korrekt dolog seo szempontjából, ha néhány followerenként kiteszünk egy-egy villantós képet.

View high resolution

A pöttyös ingek azóta is a szívem egyik csücskét képezik.

A vöröses színű melósgyatyában szereplő egyén mellzsebében egyébként egy hupikék viziló van, akiről azt kell tudni, hogy sokáig minden felvételimnél, vizsgámnál kint volt az asztalomon, mint kabala.

Sosem láttam/olvastam a Harry Potter-sorozatot, így nekem kimaradt az egyik szereplő, a patkány. Egy játékban azonban őt húztam, őt kellett megszemélyesítenem. Mivel a tudásom a témában nullaközeli volt, csak egy nevet hallottam, Kvízlingre, a norvég hazaárulóra vettem a figurát (mintha hasonlítana a két név egymásra).

A patkányállarc egyébként némi kreppapírból, celluxból, és egy klasszius egyliteres műanyag kancsóból állott.